A szkíták pompával mennek a következő életbe
A mai cikket kezdjük egy kis "játékkal". Melyik civilizációra jellemzőek a következő szavak: Holttesteiket mumifikálja; Hatalmas sírboltokat épít; Hisz a következő életben (túlvilágban akár); Nemes halottaikat pompával, kincsekkel temeti; A legősibb kultúrák közé tartozik; ősi életterük részét mára sivatag borítja; A jelenlegi tudomány nem szívesen foglalkozik velük. Aki az Aztékokra gondolt, nem keresgélt rossz helyen. Akkor az Egyiptomiak? Majdnem, de nem ez a tökéletes válasz. Természetesen most szkíta kultúrára gondoltunk.
A szkíta társadalom rendkívül nagy életteret tudhatott magáénak, nagyon sok ággal, szövevényes államvezetési rendszerrel. Sokszor a tudomány nem is nevezi őket nevükön, különféle „xxx-kultúra” néven illetik őket. Ennek van persze logikus magyarázata. Nem szeretnének mellélőni, ha később kiderül, hogy az elsődleges beazonosításuk nem volt pontos. Erre még egyszer visszatérünk!
Szeretnénk elkalandozni titeket az altai hegység Pazyryk-kultúra világába, ahol a Szkíták egy igen gazdag lelőhelyet hagytak ránk.
A több mint 2200 éves kurgánt 1949-ben tárták fel az Altai hegységben. A sírt sajnos nem tudni mikor, de kifosztották, így a teljes leletanyag töredéke maradt csak meg az utókornak.
A sírhalom (milyen érdekes szó:) ) 42 méter átmérőjű volt, ahol egy nemes párt temettek el kilenc jól felszerelt, díszített ló társaságában.
Feltételezések szerint „törzsfőnök” és a felesége lettek a sírba helyezve. Ezt a sír kifosztása miatt nem tudjuk pontosan, mivel a szkítáknál jelen voltak a női vezetők, harcosok is. Annyit viszont tudhatunk, hogy a temetési szertartás alatt kannabisz füstölő égett.
A két múmia és a megmaradt tárgyak csakis a szerencse miatt maradtak meg ilyen jó állapotban, mert a Bolshoy Ulagan folyóvidék jege 2200 éven keresztül megőrizte őket. A bőr és textil szövetek ilyen hosszú idő alatt szinte teljesen szétfoszlanak talajban, ezért is ritka az ép bőrleletek megtalálása.
A Ermitázs múzeum munkatársai, különféle összefüggő vizsgálatoknak vetették alá a testeket.
Megállapították, hogy a férfinek rövid göndör haja volt és az 55-60as éveiben halhatott meg, a nő pedig kb 10 évvel fiatalabb lehetett. A testeket Tomográfiai vizsgálatnak vetették alá,
hogy megállapítsák a haláluk okát és tanulmányozzák a mumifikálási eljárásukat.
A testek a halom belsejében egy rönkökkel kirakott teremben nyugodtak egy vörösfenyő szarkofágban. Mindkettő test tetovált volt. A feltárást vezető szovjet régész Sergey Rudenko megállapítása szerint: „a nő és a férfi kaukázusi jegyeket hordoztak.”
A hajuk puha maradt, a férfié kissé göndör fekete, a nő haja sötétbarna, fejük hosszú keskeny. A férfi orra nagy, de hegyes volt, egy töréssel benne és a feje, majdnem teljesen borotvált volt, kivéve a feje hátsó részén. A nő feje szintén borotvált volt, kivéve a fejtetője, ahol a hosszabb haját hátrafelé összefogta.
Mindkét testet, hasonló eljárással mumifikálták. A koponyájukat meglékelték és eltávolították az agyat. A hasukat felvágták, a bordáktól azt ágyékig és eltávolították a beleiket. Ezen felül még a mellkasukról, hátukról, kezeikről és lábaikról eltávolították az összes izmot, ezáltal csakis a bőr és a csont maradt. Ezután testeket megpróbálták visszaállítani az eredeti állapotukra, ezért lószőrrel tömték ki őket és a testeken lévő bemetszéseket is lószőrrel varrták össze.Az archeológusok találtak még a sírban tömjénfüstölő és cserépmaradványokat, bárány és kecskebőröket is.
A temetkezési kamrát kilenc ivartalanított (herélt) ló őrizte, amik teljesen fel voltak szerszámozva, nemezzel és fából faragott figurákkal díszítették őket: griffekkel, oroszlánokkal, tigrisekkel, antilopokkal és szarvasokkal.
Amint már említettük a sírt sajnos kifosztották, de nagy szerencsénkre a fosztogatók otthagytak néhány igen fontos leletet. Pontosabban két szőttesről beszélünk, amik a történelem legrégebbi szőttesei rangot érdemelték ki. A szőttesek ábrázolásokat tartalmaznak a „pazirik” kultúra életéből.
Ezek zavartalanul feküdtek a feltárásig. Az egyik nemezből készült és 4,5x6,5méter átmérőjű (minden bizonnyal falra függesztve használhatták). Többszínű nemezből szőtt figurákkal díszítették, amik elérték az 1méteres magasságot is. A kép közepén egy lovas közelít meg egy székben ülő alakot „istennőt aki a kezében egy virágbokrot tart” (inkább a lábából nő ki a növény)
A másik szőnyeg a történelem legelső szövött szőnyege. 183x200cm a mérete. A tudósok iráni behatást véltek felfedezni. A radiokarbonos vizsgálat szerint, időszámításunk előtt 5. századi.
Egy másik értékes lelet ez a szekér, hatalmas kerekekkel, amit talán a temetési szertartáson használhattak.
Tetoválások
A következő képeken a férfi és a nő tetoválásai láthatóak: bal vállán egy „macskaféle ragadozó, talán egy tigris” látható, jobb vállán egy ló ábrázolás van. A jobb alkarján egy „ázsiai vadszamár, vagy egy ló néhány ragadozóval, amiknek csíkozott a farkuk”. Ezek az alakok nem láthatóak egyben, mivel a bőrrétegek, egymásra simultak. A kézfejein madár alak látható (talán egy kakas) és egy siketfajd. A lábain a térdei alatt patás állatok láthatóak.
A tetoválások szokatlanok a hasonlóan megtalált leletek körében, mert itt kizárólag csak valóságos állatokat festettek fel.
A női múmia vállain nem található tetoválás, viszont az alkarjain több is. A bal karján egy ragadozó madár támad egy szarvast. A kézfején nála is egy kakas látható. Az alkarján egy szokatlan jelenet látható. Két tigris és egy hópárduc támad egy szarvast. Néhány szakértő úgy gondolja, hogy ez „kínai behatás lehetett”. Az ő testén is csak létező állatokat ábrázoltak.
Katt a galériára a képek nagyításáért:
Ha tetszett a cikk, kövessetek minket Facebookon (Link), vagy iratkozzatok fel hírlevelünkre! Ezen cikk a "The Siberian Times" forrásaiból készültek, a képek tulajdonjoga kizárólagosan őket és fotográfusaikat illeti.