Griffek: letűnt korok ragadozói?
Avagy mit mondanak az ókori világjárók a griffekről?
A griff nem játszott szerepet a görög mitológiában, mint a Pegazus (szárnyas ló), a Szfinx (szárnyas oroszlán, nő fejjel), a Minotaurus (bika fejű férfi), vagy a félig ló, félig ember Kentaurok.
Ezekkel a lényekkel szemben a griffek nem tartoztak szorosan görög istenekhez, nem játszottak fontos szerepet a görög hősök kalandjaiban. Ehelyett a griffek olyan hétköznapi értelembe véve gyakori, különleges megjelenésű, mégis egyszerűbb állatoknak voltak tekintve, amelyekről úgy vélték, hogy létezni fognak a mai napig is, és az arany után kutató emberekkel találkoznak a messzi Ázsiában.
Az ókori görög és római írók hétköznapi nyelvezettel írtak a griffekről, kerülték a magasztaló szavak használatát. Azt írták, hogy "a griffek párosával járnak, a földön fészkelnek, megvédik az aranyat a betolakodóktól, lovakra, szarvasokra és talán még emberekre is vadásznak. Nem volt természetfeletti erejük." A legszembetűnőbb tulajdonságuk viszont évszázadokon keresztül ugyanaz maradt: négy lábbal járt, de hatalmas csőrrel is rendelkezett. Egy furcsa kombinációja volt a madaraknak és az emlősöknek.
Samos kikötőjénél található egy múzeum, ahol több száz bronz-Griff lelet található, amit a görög- és német régészek Hera istennő, Heraion szentélyének romjairól gyűjtöttek össze. Ezek az ión kézművesek munkásságai, köztük számos griff szobrocska nagyobb edények díszítői voltak. A bronz szobrokat a i.e. 6.-7. század között készítették, amikor megjelentek Görögországban az első írásos beszámolók a griffekről.
(Griff és szkíta figura rajza egy vörösalakos vázán – u.e. 6.-5. szd.)
A Griff legenda – tegyük össze a puzzle darabkáit!
Közel 3000 évvel ezelőtt a szkíták aranyat kerestek a Góbi sivatag nyugati részén, a Tien Shan és az Altai-hegység között (a szkíták előszeretettel használtak aranyat díszítéshez, használati tárgyak készítéséhez ezért szükséges volt a lelőhelyek felkutatása). A szkíta kultúra a Kárpát-medencétől egészen az Altai-hegységig húzódott, magas szintű műveltséggel és képzőművészeti tudással.
A szkíták kezdetektől fogva kapcsolatban álltak a görögökkel, így az arany, a keleti egzotikus termékek mellett folklór is megjelent a távoli földekről, lakóiról. Egy ilyen történet az aranyőrző griffek, amit Aristeas görög utazó jegyzett le egy epikus költeményében. Ő Marmora-tenger szigetéről származott (Fekete-tengertől délnyugatra.) Meglátogatta a szkíták legkeletibb törzsét az Altai lábánál, i.e. 675 környékén. „Issedonian”-oknak nevezte őket. Az ott élők azt mondták nekik, hogy van egy Issedonián kívüli terület, ahol az aranyat heves természetű griffek védelmezik.
(A griff szó az ógörög „gryps”, ami hajlított csőrt jelent; de ez a szó a perzsa „giriften” igéhez is kapcsolódik, aminek jelentése: „megragad, elragad”)
Aristeas feljegyezte, hogy „az aranykereső szkíták lóháton harcoltak a griffekkel; az Issedonian-ok oroszlán méretű ragadozóknak írják le őket, erős, ívelt csőrrel, mint amilyen a sasoké.”
Szkítia gazdag aranylelet forrás a régészeknek, látványos arany kincseket találtak Dél-Oroszország egészén. Gazdagon díszítették tárgyaikat állatokat formáló, élethűen ábrázolt jelenetekkel, kosokkal, szarvasokkal, lovakkal, griffekkel. Mumifikálódott testeken is találtak a feltárások során griffeket ábrázoló kék-fekete tetoválásokat.
1993-ban és 1995-ben orosz régészek még két múmiát találtak Pazyryk közelében; egy fiatal férfit szarvas tetoválással a vállán, és egy fiatal nőt, akinek a vállán és a mellkasán egy szarvas és egy griff volt ábrázolva. Ezek a tetovált képek szorosan illeszkednek a korábban említett bronzból készült Samos-i griffleletekhez. A következtetés egyértelmű: a szkíták jól ismerték a griffeket.
( Lent: Griffet ábrázoló tetoválás egy mumifikált Szkíta testéről, amit Sergei Rudenko fedezett fel. I.e. 5. századból származik egy Pazyryk sírból. A felső ismeretlen állatot, lényt ábrázol)
Különös madár és emlősszerű hibrid lények már i.e. 3000-as években is megjelentek a közel-keleti művészetben, illetve a bronzkori (i.e. 1200) mükénéi görög művészetben is látható.
Mikor izgalmas részletek kerültek elő Szkítiáról, és ezek a mediterrán térségen is landoltak, a griffek közkedvelt motívumokká váltak a görögök és rómaiak művészetében. A vázákon a kézművesek szkíta harcosok jeleneteit is ábrázolták, továbbá mozaikokon, szobrokon találhatunk olyan griff ábrázolásokat, ahol megtámadják a szarvasokat, lovakat.
Az i.e. 6-7. században népszerűvé váltak a nagyméretű bronzból készült realista ábrázolású griffek, a görögöknél különösen a borkészítő tálakon jelenítették meg, mint dekorációs elem. Olympia-ban a Zeusz templomban kb i.e. 630-ban készült egy egyedülálló bronz építészeti elem, ami egy erős anya griffet ábrázol, amely alatt egy kisebb griff található:
(Anya-griff és az utóda - kb i.e. 630. - Olympia Archeológiai múzeumban található bronz relief rajza.)
A művészek ugyan soha nem látták élőben a griffeket, mégis próbálták az elbeszélésekből elképzelni, és életszerűen megjeleníteni.
(Issedonia-i terület: kereskedelmi utak, arany lelőhelyek és dinoszaurusz csontváz források.)
Aeschylus athéni írót (i.e. 525 körül) lenyűgözte az idegen
föld földrajza, szokásai. Ő volt az, aki felhasználta az Aristeas által összegyűjtött információkat Szkítia tájáról, folklórjáról. A Prometheus tragédiájában leírja, hogy (i.e. 460) „az istenek megbüntetik Prometheust és távoli szkíta sziklához láncolják” – Aristeas anyagán alapulva. Leírja a magányos karavánutakat, amelyek egy elhagyatott országhoz vezetnek, ahol aranyat keresnek, és a griffeket is, amiket csendes, és kegyetlen élőlényeknek ír le.
Ezekben az időkben a világ első antropológusa, Hérodotosz elindult meglátogatni a Fekete tengeren át a szkíták földjét. Elolvasta Aristeas költeményét, és ellátogatott a legkeletibb földekre is. A Histories (i.e. 430) művében lévő leírásait a Kazahsztáni és Dél-Oroszországi
leletek is alátámasztották, nyelvészek pedig azt is megerősítették, hogy valóban Közép-Ázsiai információkhoz jutott.
Ami Issedonia-ban történő aranybányászatot illeti, Hérodotosz hallotta, hogy az aranyat felderítők hosszú utat tettek meg szélsőséges hideg és meleg időjárási viszonyok között a távoli sivatagokba érte. „Nem tudom megmondani, hogy az aranyat tényleg innen szerezték-e meg”, kommentálta, „de mondják, hogy egyszemű emberek (Arimaspeans-ok) ellopták az aranyat a griffek elől.”
Hérodotosz ugyan gúnyolódott az egyszemű emberek állításán, de a griffek létezésében ő is hitt, kétségeket kizáróan. Egy Caria-ból származó vázán egy évszázaddal Hérodotosz után, egy szkíta harcos jelenik meg, aki lóháton egy griffel harcol a sziklás táj mentén.
(Vörös alakos váza Mylasa-ból (Caria, Törökország) (i.e. 4. század)
Néhány évtizeddel Hérodotosz után egy másik görög Cariaból, nevezetesen Ctesias letelepedett a perzsa Susa városában (a mai Iránban található). Írt a Perzsiától keletre fekvő egzotikus területekről, saját tapasztalatai és perzsa források alapján, de ezek már csak töredékükben léteznek.
Elmondta, miért olyan lehetetlenül nehéz beszerezni az ázsiai aranyat: „Ez az arany magasban, a griffek által lakott területekről származik, amiket négy lábú madarak őriznek, akik majdnem akkorák, mint a farkasok, a karmaik pedig mint az oroszlánoké.”
Azt mondja, hogy „a griffek nyaka sötétkék tollakkal borított, a szárnyaik fehérek. A griffek a hegyek közelében fészkelnek, és bár nem lehet egy kifejlett példányt elejteni, kisebbeket igen.” A Baktriánok azt mondják, hogy a griffek féltve őrzik az aranyat, amit kiásnak, és beleépítik a fészkükbe. Mások ezt tagadják és úgy vélik, hogy csak a fajtársukat féltik és őrzik, ezért harcolnak a betolakodókkal.
Idővel a latin író, idősebb Plinius enciklopédiájában a több mint kétezer, i.sz. 77-ből származó forrás alapján egy összeállítást készített, amelyben azt is leírja, hogy a rómaiak kereskedtek az ázsiai fűszerekkel. I.sz. 43-ban Pomponius Mela arról számolt be, hogy „a kegyetlen griffek aranyat őriztek a napsütötte vadregényes Szkítiában.”
Összefoglalva Aristeas, Hérodotosz, Pomponius Mela és „sok más” munkáját, idősebb Plinius egyetértett abban, hogy a szkíta aranybányák közelében griffeket találtak. Ő volt az első író, aki utal a griffek „fülére” és „szárnyaira”. ami a szobrokon és festményeken is látható.
Idősebb Plinius elvetette azt az elképzelést, hogy a griff egy ismert madárfajhoz tartozott. Egy érdekességet is elárult: „A griffek aranyat dobálnak, amikor fészket ásnak és építenek” – ez volt az első említés a griffek fészkére. A „dobálnak” szót érthetjük arra, hogy ásás közben arany bukkant a felszínre.
Mindeközben Plinius idejében Tyanai Apollóniosz átutazta Ázsiát. Az ő életrajzíróját, Philostratus-t (i.sz. 230) a modern történészek kevésbé ismerik el, kivéve a griffekről írt megjegyzéseit.
Philostratus szerint Apollóniosz beszámolt arról, hogy „a griffek közelében lévő sziklák aranyozottan csillogtak, mint a szikra”. Apollóniosz arról is beszámolt, hogy „az erős csőrük lehetővé tette számukra az arany kifejtését. Méretük és erejük megegyezik az oroszlánokéval, elég erősek az oroszlánok, elefántok és sárkányok legyőzéséhez, a tigrisekéhez viszont nem.” Ő is tagadta, hogy a griffek az ismert madarakhoz hasonlítanának. Nem tudnak repülni, mert a szárnyaik nem igazi madárszárnyak. Azt állította, hogy úszóhártyáik segítették őket a harc közbeni magasabb ugrásokhoz.
Egészen a 2. századig egyesek azt állították, hogy a griffeken leopárdszerű szőr volt. De 150-ben Pausanias, Kis-Ázsia utazója ezzel nem értett egyet. Azt mondja: "Azok, aki szeretnének csodálatos történeteket hallani, nem tudnak ellenállni a részletek hozzáadásának. Azonban ezzel csak hazugságokba keverednek." Megerősítette Aristeas állításait, miszerint a harcos griffek inkább hasonlítanak az oroszlánokra, a sas csőrével és szárnyával.
Aelian elmondja, hogy „az 1000-2000 emberből álló bányászok gyakran 3-4 év után térnek haza. A griffektől rettegve kerülik nappal az aranybányászatot. Éjjel bányásznak aranyat, akkor kevésbé valószínű a halálos támadás. A hely, ahol a griffek élnek és az aranyat ki tudják bányászni egy komor és halálos sivatag. A bányászok hold nélküli estére várakoznak, amikor lapáttal és zsákokkal állnak neki az ásásnak. Ha sikerül elhárítaniuk a griffeket, a férfiak az életüket megmentve aranyhoz jutnak.”
Aelian volt az utolsó ókori szerző, aki minden új információt lejegyzett az aranyőrző griffekről. Aelian után körülbelül egy évszázaddal Szicíliában egy hatalmas mozaikpadló épült. A "Piazza Armerina"-ban ez a mozaikpadló az egzotikus vadállatok levadászását mutatja be (struccok, oroszlánok, tigrisek, elefántok). Az utolsó panelen a villa tulajdonosa felidézi Aelian griffekről szóló beszámolóját és megörökítette azt.
(Csapdába csalt griff - Római mozaik - kb i.sz. 310 -Piazza Armerina – Szicília)
A következő griffekről szóló cikkünkben a megmaradt csontleleteknek, fosszíliáknak járunk utána, hogy van-e még kézzel fogható bizonyíték a griffek létezésére! Érdekes lesz, azt előre borítékolhatjuk!
Ha tetszett az írásunk, látogassatok el Facebook-oldalunkra és kövessetek minket!
Egy galériányi griff vár rád, ha ide kattintasz!