Érdekes bőrleletek 1. rész
A bőrt már egészen az ősidők óta használja az ember egyrészt a saját ruházatuk, másfelől pedig a menedékük, lakhelyük elkészítéséhez. Remekül véd a széltől, hidegtől, esőtől, ezért funkcionalitásában mindkét célra az egyik leghasznosabb anyagnak bizonyult akkoriban.
Őskori bőrleletek aligha maradtak fent, ugyanis a bőr gyorsan lebomlik az idők folyamán, a föld mélyén. Ám van egy kivételes eset: ha a bőr a szibériai fagyos talajban reked. Ekkor viszonylag jól megmaradt leletekre lehet bukkanni.
A bőr használatra kész gyártása egészen a neolit (újkőkorszak, i. e. 10 000 – i. e. 7000) időszakig nyúlik vissza. Ebben az időszakban a gazdálkodás térnyerésével az akkori civilizációk az állattenyésztésből, vadászatból származó melléktermékeket széles körben felhasználták. Kopásállósága miatt számos tartós ruhadarab készült belőle, hogy megvédje az embereket a környezeti elemek hatásaitól. Alacsony hőmérsékleten készítették ki a nyers bőröket, zsírral átdörzsölve, vagy átfüstölve őket a tartósságuk érdekében.
Sok korai szövetet növényi / rost alapú anyagokból származtattak. A len, a kender vagy a nemez úgy készült, hogy a szálait összefonták, vagy összepréselték a ruhák és egyéb tárgyak elkészítéséhez. A gyapjút és a szőröket meleg ruházathoz használták. Ezeket kiegészítették még alkalomszerűen levelekkel, növényekkel. (Nagyobb mennyiségben jó hőtartóként viselkednek – ha eltévednénk egy sűrű erdőben ahol hidegek az éjszakák, ajánlott kibélelni a ruhánkat belülről növényekkel, ami segít átvészelni a hideg éjszakákat vészmegoldásként). De ezeknek a növényi alapú anyagoknak a hátránya az, hogy kevésbé kopásállóak és a vízállóságuk sem megfelelő. A bőr ezzel szemben sokkal szilárdabb anyag – ellenálló, vízállóbb és kevesebbszer kell tisztítani. A bőrt őseink használták cipőhöz, páncélzathoz, táskához-szütyőhöz, hevederekhez, később könyvkötéshez és nyergek készítéséhez.
Manapság a bőrt leginkább textilanyagként használják luxus termékekhez. A globális bőrhasználat mintegy 50%-át a lábbelikhez használják fel, de alkalmazzák még az autóiparban, egyéb divat-kiegészítőkhöz, bútoriparban. Már nem függünk a bőrhasználattól, mivel számos szövet készül alternatívaként ugyanazokra a célokra. Napjainkban a bőr legfontosabb értéke a tartósság és az esztétika.
A szkíták is előszeretettel használták a bőrt és a nemezt, és ezek együttes kombinációját. A Siberian Times által publikált kép tanúbizonysága szerint a lábbelik remekül átvészelték az idő vasfogait. A Mongólia területén végzett ásatásban résztvevő Galbadrakh Enkhbat a Mongóliai Kulturális Örökség Központ igazgatója úgy vélekedik, hogy a temetkezési helyen talált piros csíkos cipő egy egyszerűbb társadalmi rétegéhez tartozó személytől származik. Mivel szorosan mellette varrótűket találtak, így úgy gondolják, hogy egy varrónő viselhette őket. A nemezcsizmák térdhosszúak, a talpa bőr, a lábujj pedig vöröses színű csíkokkal van varratva.
Ezt a leletet a tengerszint felett 2,803 méteres magasságban találták a föld mélyén. Ezzel együtt a régészek 51 tárgyat fedeztek fel, köztük egy hímzett táskát, négy ruhát, vázát, nyerget, varró készletét és a koponya fejét.
Ezeket a leleteket még nem vetették DNS vizsgálat alá, még folyamatban van. Azonban 1100 évesnek, a X. századból eredeztetik őket a néprajzkutatók.
Egy helyi divatszakértő így nyilatkozik a leletről:"Összességében nagyon kacérnak, de stílusosnak tűnnek. Nem bánnám, ha hidegebb éghajlaton viselném őket. Azok a kiváló minőségű öltések, az élénk piros és fekete csíkok - megvenném őket."
A sírban talált kengyelek és nyergek olyan állapotban fennmaradtak, hogy akár még most is használhatóak lehetnének.
A leletek forrása: http://siberiantimes.com/science/casestudy/features/ancient-mummy-with-1100-year-old-adidas-boots-died-after-she-was-struck-on-the-head/
Comments